Előszó

 A Szociális történetek gyűjteménye az egyik leghasznosabb eszközrendszer az autizmus terápiájában, mivel rendkívül rugalmasan alkalmazható a szociális megértésfejlesztésére. Az autizmus spektrum zavarok esetében minőségi sérülés mutatható ki a szociális interakciók, a kölcsönös kommunikáció, valamint a rugalmas viselkedés területén. Az érintett személyek minden esetben típusos nehézségekkel küzdenek a szociális jelzések megértésében, ezek alapján más emberek szándékainak, gondolatainak,érzéseinek elképzelésében, ,,olvasásában", értelmezésében, várható viselkedések megjósolásában, s az azokhoz való gyors, rugalmas alkalmazkodásban. A fentiek miatt az autizmussal élő gyermekek, felnőttek eredményes fejlesztése szempontjából kulcsfontosságú, hogy rendelkezésre álljanak olyan módszerek és eszközök, melyek kifejezetten a szociális helyzetek megértését segítik, valamint a különféle társas helyzeteknek megfelelő, elfogadható viselkedések tanítását szolgálják. A sikerrel alkalmazható módszerek közös jellemzője, hogy olyan egyénre szabott vizuális információhordozók alkalmazását jelentik, melyek érthetővé és elsajátítható vátesznek bizonyos szociális tartalmakat. Az Autizmus Kutatócsoport munkatársai az elmúlt 15 évben számtalan saját fejlesztésű módszerrel, eszközzel járultak hozzá a szükséges eszközrendszer kidolgozásához. A pedagógusok hamar szembesültek azzal, hogy a tankönyvek szövegei többnyire nem használhatók a célcsoport számára, mivel a legegyszerűbb olvasmányok is feltételezik a szociális megértés és a képzelőerő jelenlétét, ezért rendszerint tanulónként készültek el a megfelelő tananyagok. Az így készült szövegek közös jellemzője a konkrét, tényszerű tartalom, az egyénre szabottság a téma, a használt fogalmak és a szöveg komplexitása szempontjából. Az autizmussal élő gyermekek számára készült tananyagok többek között a következő fontos pedagógiai célok elérését szolgálták: az érdeklődés és motivációbiztosítása az egyénre szabott témaválasztással, saját élmények feldolgozása, a lényeges információk kiemelésének segítése, szövegértés fejlesztése,szókincsbővítés.

Sok közülük azzal a céllal készült, hogy a társadalmi együttműködés íratIan szabályait tanítsuk a gyermekek mindennapi tapasztalatai kapcsán, így ezek már szociális történetek voltak. A nemzetközi szakirodalomban a ,,szociális történetek" módszerét először Carol Gray foglalta össze és elemezte 1993-ban. Meghatározása szerint a szociális történetek olyan rövid írott szövegek, melyeket szülők és szakemberek egyaránt készíthetnek szociális megértést kívánó élethelyzetek, illetve kívánatos szociális viselkedések leírása céljából. A kötetben összegyűjtött "Szociális történetek" az Autizmus Kutatócsoport Serdülő Házában készültek, elsősorban jó értelmi és nyelvi képességekkel rendelkezőautizmussal élő fiatalok fejlesztése sorén, s mindazok a tapasztalatok, szempontok érvényesültek kidolgozásukkor, melyek a sok éves gyakorlati munka során összegyűltek. A történetek különféle szociális helyzeteket ismertetnek, többek között alkalmasak szociális jelzések azonosítására, a kívánatos, helyes viselkedések szabályként valómegfogalmazására, az új helyzetekben való megfelelő viselkedés előzetesbegyakorlására, illetve kudarccal végződött helyzetek korrigálására. Használatuk módja sokféle lehet, feldolgozhatók önállóan, kiscsoportos vagy egyéni fejlesztőfoglalkozás keretében is. Szolgálhatják a szabadidő hasznos eltöltését, de alkalmasak konfliktushelyzetek, viselkedésproblémák kezelésére, megelőzésére is. A gyűjteményt szakembereknek és szülőknek egyaránt ajánljuk, a történeteket jelen formájukban is jól használhatónak tartjuk, de egyes esetekben szükség lehet arra, hogy adott gyermek vagy felnőtt számára adaptáljuk azokat, vagy új történeteket írjunk. Jelen gyűjtemény egyelőre nem tartalmazza a történetek készítésének módszertanát, de a jövőben tervezzük az ezzel kapcsolatos ajánlások kidolgozását is. A gyűjtemény a jövőben tovább bővül, reméljük, hogy alkalmazása szeles körbenelterjed.

 Őszi Tamásné

1996-97-ben az Autizmus Alapítvány Serdülő Házában átlagos értelmi képességekkel rendelkező, autizmussal élő serdülőkkel és fiatal felnőttekkel foglalkoztunk. A Serdülő Házban, és az otthoni környezetben egyaránt komoly gondot jelentett számukra önálló szabadidejük eltöltése. Strukturálatlan szabadidős helyzetben egyesek passzívan üldögéltek, mások a többi ember számára zavaró tevékenységet (pl. a rádió keresőgombjának tekergetése hosszú időn keresztül, nagyon hangos zenehallgatás közben ugrálás stb.) folytattak. Az efféle időtöltés természetesen nehezen volt elfogadható, elviselhető környezetük számára.Olyan önálló szabadidős elfoglaltságot kellett keresnünk, ami a fiataloknak is örömet okozhat, és környezetük számára is elfogadható, amely illeszkedik a család,vagy más közösség mindennapi életébe. Csoportos foglalkozás keretében beszélgettünk arról, hogy ők mit tapasztaltak, mivel szokták eltölteni az emberek (pl. családtagjaik, ismerőseik) a szabadidejüket. Mindannyian a tévénézést és az olvasást említették. A beszélgetések során kiderült, hogy a tévéműsorok nagy része értelmezhetetlen számukra, nem tudják követni a filmek eseményeit, nem értik aszociális aspektusokat. A természetfilmek kommentárjai beszédértési szintjükhöz képest nagyon bonyolultnak bizonyultak. Olvasni is megpróbáltak, különbözőregényeket, novellákat hoztak otthonról, melyekkel — a filmekhez hasonlóan — nem boldogultak, hiszen az irodalmi művek komplex szövege és az ábrázolt szociális viszonyok szövevénye követhetetlen az autizmussal élő emberek számára.Megkíséreltünk kicsi gyermekeknek készült, mindennapi eseményeket ábrázolókönyveket a kezükbe adni. Ezek szövegét többnyire értették, de a könyvek gyerekes külseje miatt nem akarták olvasni. A kudarcok kapcsán világossá vált számunkra, hogyha azt szeretnénk elérni, hogy a fiatalok önállóan olvassanak szabadidejükben, akkor nekünk kell olyan történeteket írnunk, amelyek az ő szövegértési, illetve szociális megértési szintjüknek megfelelnek. Rövid időn belül megírtunk néhány, a mindennapi életből merített történetet.Kinyomtattuk, összefűztük, egy zsebkönyvhöz volt hasonlatos. Hamarosan kiderült,hogy ezek a szerintünk nagyon egyszerűen megfogalmazott, egyáltalán nem bonyolult szociális helyzeteket ábrázoló történetek meg mindig nehezen érthetőek a fiatalok számára. Ekkor átdolgoztuk, tovább egyszerűsítettük a történetekben ábrázolt élethelyzeteket, illetve a történetek nyelvezetét. Ez a változat mar teljességgel alátámasztotta elképzeléseinket, a fiatalok szabadidejükben olvasgatták a kis könyvecskét, és a történetekről beszélgetni is tudtunk. A könyvecske olvasása a környezet számára nem kirívó, hasznos, mindennapi elfoglaltsággá vált számukra. Ez a pozitív fogadtatás arra ösztönzött bennünket, hogy próbáljunk meg minél többet profitálni a történetek nyújtotta lehetőségekből, így elkészítettünk egy speciális munkafüzetet. 

Egyik fontos célunk az volt, hogy fejlesztő eszközként alkalmazzuk a munkafüzetet. Ezért minden történethez tartozik egy feladatsor. Olyan kérdéssorokat állítottunk össze, amelyek az adott fiatal szövegértési, valamint szociális megértési szintjéhez igazodnak. Emellett célul tűztük ki, hogy e történetek feldolgozása során valamennyien gyakoroljanak és megtanuljanak egyszerű, mindennapi helyzeteket értelmezni,megoldani (pl. megkérdezni, hogy mennyi az idő, megfelelő hangerővel köszönni stb.),és a hétköznapi életben elfogadott viselkedési szabályokhoz alkalmazkodjanak (pl. kinek, mikor, hogyan kell köszönni stb.), és a hétköznapi életben elfogadott viselkedési szabályokhoz alkalmaszkodjanak (pl. kinek, mikor, hogyan kell köszönni).   

A történetek természetesen csak néhány szociális helyzetre, helyzettípusra nyújtanak mintát. Próbáltuk úgy összeállítani az anyagot, hogy a történetek alapvető helyzeteket ábrázoljanak, amelyeket nagy valószínűséggel bárki átélhet (pl. közlekedés, vásárlás,segítségkérés, köszönés). A történetek szereplőinek nem adtunk nevet. A fiúval, a lánnyal, vagy afiatal emberrel történnek az események. Tapasztalataink szerint így könnyebb elvonatkoztatni a történetek szereplőitől, könnyebb általános érvényű szabályokat levonni. A történeteket 10 témakörbe csoportosítottuk. Mindegyik témakör első része nehezebben (a témakör száma után 1-es számmal jelölve), második része pedig könnyebben (a témakör száma után 2-es számmal jelölve) értelmezhető,feldolgozható feladatokat tartalmaz

A nehezebben megoldható történetekhez 12-15 feladat tartozik, a könnyebben megoldhatókhoz pedig 4-6. Nem cél, hogy minden feladatot egy alkalommal dolgozzon fel a fiatal. Az a megfelelő, ha mindenki a saját ütemében dolgozik, így egy történet feladatainak kidolgozása akár napokig is eltarthat. Amennyiben a fiatal képességei megengedik, önállóan foglalkozzon a feladatokkal, hiszen ezek úgy vannak megszerkesztve, egymásra építve, hogy ez lehetséges legyen. Az önálló feladat megoldás a fiatal környezete számára is nagyon hasznos, hiszen ez idő alatt a családtagok végezhetik saját tevékenységeiket, akár pihenhetnek is. Fontos, hogy a munkafüzet kitöltése szórakoztató legyen, ne tűnjön kényszerű tanulási helyzetnek. A munkafüzet két ponton tartalmazza a feldolgozandó történetet, a legelején és aszociális megértést felmérő feladatok előtt. A fiatal többször elolvashatja a szöveget,illetve a feladatok végzése közben is visszalapozhat, ha elfelejtette a történet adott részleteit, hiszen nem az emlékezet tartósságának felmérése a célunk. Az egyes feladatok instrukciói világosak, tömörek, pontosak. Az olyan esetekben,amikor a helyes válaszokat kell megjelölni, mindig megadjuk azok számát, segítve ezzel az önálló, hibátlan feladatmegoldást (pl. Karikázd be a két igaz állítást!). Egyes feladatsorok végén a tárgyalt viselkedésre vonatkozó olyan szabályokat kell megfogalmaznia a fiatalnak, amelyeket a mindennapi életben is alkalmazhat. Emlékeztetőül kis noteszba, vagy kártyára írva magánál is hordhatja. A legutolsó feladatban el kell gondolkoznia azon, hogy ő hogyan viselkedik hasonló szituációban. Akár viszonyíthatja is viselkedését a történet többi szereplőjéhez, ebben viszont majdnem minden autizmussal élő fiatal segítségre szorul. 

A könnyebben értelmezhető, megoldható történetek végén hasonló típusú feladatok találhatóak. Egyes történetek (pl. az önkiszolgálás témakörében) egy adott tevékenység feladatleírásának is tekinthetőek, amelyek segíthetik a fiatalt bizonyos mindennapi tennivalók megfelelő elvégzésében. A nem, vagy nehezen olvasószemélyek számára hangfelvételt készíthetünk, így biztosítva számukra a szociális történetek elérhetőséget.

 A szociális történeteket a családban, illetve autizmussal élő emberekkel foglalkozóintézményekben beszélgetési témaként is használhatják. Megbeszélhetik, hogy mitörtént a szereplőkkel, hogyan sikerült megoldaniuk a felmerülő problémát, helyesen vagy helytelenül cselekedtek-e a szereplők, mit kellett volna másképpen tenniük stb. Felidézhetik, elmesélhetik, hogy történt-e mar velük hasonló eset, mit tettek abban a helyzetben, értékelhetik a saját helyzetmegoldásukat, azonosíthatják, hogy mit éreztek, amikor az eset történt, esetleg mit érezhetett a történet többi szereplője. A történeteket korlátlan mértékben lehet bővíteni, hasonló struktúrájú feladatsorokatkitalálni. A családtagok, a pedagógusok maguk is írhatnak szociális történeteket.Feldolgozhatnak ezekben olyan eseményeket, amelyeket a fiatal már átélt, jól vagyrosszul megoldott, esetleg elmenekült a helyzetből. Nevesített szereplője is lehetkonkrétan az a személy, akivel szeretnénk elolvastatni, feldolgoztatni a történetet. Egyilyen feldolgozás segítheti a fiatalt annak a megértésében, hogy mi történt az adottszituációban, illetve hogyan lehet egy adott helyzetet a többi ember számáraelfogadható módon megoldani. A saját történetek feldolgozása azért is jóI használható,mert egy már ismert, átélt szituáció megértése jelentősen könnyebb lehet egyautizmussal élő ember számára.

 A jó értelmi képességekkel rendelkező fiatalokat ösztönözhetjük arra, hogy írjanak ők is hasonló történeteket, akár a saját életükből, akár elképzelt helyzetekről. Ezeket a történeteket ugyanolyan módon dolgozhatjuk fel, mint az ebben a munkafüzetben megjelenteket.

 A feladatok nélküli történeteket összefűzve könyvecskét készíthetünk, amelyet tapasztalataink szerint szabadidejükben szívesen olvasgatnak a fiatalok. Az olvasás így ugyanolyan kellemes időtöltéssé válhat számukra, mint a környezetükben élőemberek számára. A feladatokkal rendelkező történeteket rejtvényeknek is nevezhetjük, a rejtvényfejtés pedig a legtöbb családban gyakori időtöltés. így számukra az életkoruknak megfelelő, társadalmilag elfogadott szabadidős tevékenységi formát biztosíthatunk.

Csoportos foglalkozáson is feldolgozhatjuk a történeteket. Az elolvasott történetet eljátszhatjuk, közösen megvitathatjuk, levonhatjuk a tanulságokat. Az általánosítássegítése érdekében hasonló helyzetet teremthetünk a mindennapi életben, és szükségesetén támogathatjuk a fiatalt a helyzet megoldásában. Segítségünkkel általános szabályokat vonhat le az adott történetből, szituációból. Mindez fordítva is történhet.Kiválasztunk egy történetet, ehhez teremtünk egy élethelyzetet, majd a történetalapján általános szabályokat fogalmazhatunk meg. 

Ezek az egyszerű szociális történetek nemcsak autizmussal élő személyek számára lehetnek hasznosak, érdekesek, hanem értelmileg sérült személyek, illetve egészségesen fejlődő kisgyermekek számára is. Az ö tanításukat is színesebbé tehetjük ezekkel, vagy hasonló szociális történetekkel.